A szemhéjszéli gyulladás, más néven blepharitis, a szemészeti gyakorlat egyik leggyakoribb, ugyanakkor sokszor alulértékelt kórképe. Bár ritkán vezet súlyos látáskárosodáshoz, krónikus lefolyása, kiújulásra, visszatérésre való hajlama miatt jelentős klinikai figyelmet igényel.

A szemhéj gyulladásos betegségei tágabb spektrumot ölelnek fel: magukban foglalják a szemhéjbőr, a bőralatti szövetek, a mirigyek akut és krónikus gyulladásait is. A két terület, azaz a szemhéj és szemhéjszél betegségei között természetesen jelentős az átfedés.

A szemhéjszéli gyulladás formái és kialakulása

A szemhéjszéli gyulladás két területet érinthet: az elülső szemhéjszélt, elsősorban a szempillák tövét, továbbá a hátsó szemhéjszélt, ahol a Meibom-mirigyek nyílnak.

Az elülső szemhéjszél gyulladásának hátterében leggyakrabban bakteriális kolonizáció, elsősorban Staphylococcus fajok (melyek a bőr természetes flórájának is részei lehetnek) túlszaporodása áll. Kórokozóként a mikroszkopikus bőratkák is szerepet játszhatnak. Emellett seborrhoeás dermatitishez társuló faggyútermelési zavarok is állhatnak a blepharitis hátterében.

A hátsó szemhéjszéli gyulladás ezzel szemben szorosan összefügg a Meibom-mirigy működésének zavarával (Meibom-mirigy-diszfunkció). A Meibom-mirigy a szemhéjban található váladéktermelő mirigy, ami a könnyfilm olajos összetevőjét termeli. Ha a mirigyek nem működnek megfelelően, egyrészt szemhéjszéli gyulladáshoz vezetnek, másrészt a váladék minőségi és mennyiségi eltérései megváltoztatják a könnyfilm felső rétegének lipidösszetételét, fokozzák a párolgást, ezáltal hozzájárulnak a száraz szem szindróma kialakulásához.

A blepharitis tünetei és diagnózisa

A betegek leggyakrabban szemviszketésről, égő, idegentest-érzéssel járó panaszokról számolnak be. Jellemző a szemhéjszél vörössége, megvastagodása, a szempillák tövénél megjelenő pörkök és lerakódások. Reggelente összeragadt szemhéjak, habos könnyfilm, illetve fokozott könnyezés vagy paradox módon szárazságérzés is előfordulhat. A Meibom-mirigy diszfunkció esetén a mirigykivezető nyílások eltömődnek, a belőlük kinyomható váladék sűrűvé válik.

Krónikus esetekben a szempillák rendellenes növekedése, kihullása, valamint a szemhéjszél strukturális átalakulása is kialakulhat. Jelentősége ugyanakkor nem csupán a lokális panaszokban rejlik, hanem abban is, hogy hajlamosíthat egyéb szemfelszíni betegségekre, például krónikus conjunctivitisre vagy keratitisre.

A diagnózis alapját a részletes anamnézis és a réslámpás vizsgálat képezi. Szemész szakorvos ezek alapján meg tudja különböztetni a szemhéjszéli gyulladást más gyakori szemkörnyéki vagy szemhéjgyulladásoktól (árpa, könnycsatorna-elzáródás, herpeszfertőzés stb.). Kiegészítő vizsgálatokra ritkán van szükség, azonban visszatérő vagy terápiára rezisztens esetekben mikrobiológiai mintavétel indokolt lehet.

Differenciáldiagnosztikai szempontból felmerülhet például rosacea, atópiás dermatitisz vagy ritkább esetben rosszindulatú elváltozások kizárása.

Kezelési lehetőségek

A kezelés alapelve a krónikus jellegből fakadóan a hosszú távú, következetes terápia és a beteg megfelelő oktatása.

A szemhéjhigiéné kulcsszerepet játszik: a meleg borogatás elősegíti a Meibom-mirigyek váladékának felhígulását, míg a mechanikus tisztítás eltávolítja a lerakódásokat és csökkenti a bakteriális terhelést.

Gyógyszeres kezelésként lokális antibiotikumok, vagy kombinált antibiotikum-szteroid kenőcsök rövid ideig történő alkalmazása, illetve bizonyos esetekben szájon át szedett antibiotikumok jöhetnek szóba, különösen Meibom-mirigy-diszfunkcióval társult formákban.

A könnyfilm stabilizálása lipidspecifikus műkönnyekkel szintén fontos eleme a terápiának a szemszárazsággal összefüggő esetekben.